2016. november 23. Ekkor ígértem meg, hogy egy hét múlva jelentkezem a következő résszel. Azóta eltelt 219 nap. Ez merkúri nap szerint még 4 nap sincs. Így ígérek én ezen a blogon bármit is, merkúri időben. El sem tudom képzelni, hogy a merkúri Merkúrnál mennyi időt kellett volna várni egy Zsigulira. Sokat.

Hogy áll a projekt?

Egy kis szösszenet, hogy mi történt azóta. Ilyenkor szokott jönni, hogy 400 képpel mellékelve elmesélem, hogy melyik csavarral mennyit kellett szívni, és hogy az anyából, anya lesz, majd anyázás, majd szakadás, de nem a sztoriban, hanem idegrendszerben és a csavaron. Szóval van ez a véglet, és van az amikor az ember röstelli bevallani, hogy egy portörlést nem csinált meg az autón nemhogy a lakatolást. Na melyik vagyok én?

Lakatolós gyermekdal

Hohó. Lakatolás. Szeretném nektek egy gyermekindulóban röviden, a teljesség igénye nélkül bemutatni, hogy milyen is a kasztni. Az a kasztni, amire megvásárláskor azt mondtuk Bálint haverommal, nem baj, hogy a motor szar, legalább a kasztni jó.
Alapvetően páros dalról lenne szó. Álljatok egymással szembe! Jobb lábbal lépjetek gyerekek, ha a jobb szót halljátok, ballal, amikor a bal szót. Amikor a cserét éneklitek, kézenfogva ugorjatok egy félkört és cseréljetek helyet.
Felkészülni, vigyázz, ugorj!

Ladal

Küszöb jobb, bal
Csere.
Első taposó jobb, bal
Csere.
Hátsó trepni jobb, bal 
Csere.
Első nyúlvány jobb, bal
Csere.
Hátsó javító ív, jobb
Csere
Pótkerék alatti lemez, bal
Csere
Tank alatti lemez, jobb
Csere
Homlokfal csere

A mókából sosem elég. Így a dal bármikor folytatódhat, hiszen a két hossztartót is cserélhetném, ha nagyon akarnám, nagyon akarom. 
Picit megindítottam a munkát a jobb első taposó kivágásával. Ott hamar kiderült, hogy az acél, az a jó orosz acél már anyagvastagságában inkább anyag, mint vastag, de abból is csak a barna rozsda barátunk.

. Hallottatok már a lendületről? Na nem az emszervé érdekes itt, hanem az a kitartó hozzáállás, aminek köszönhetően tárgyak művészi értékkel véreződnek fel, ahol kanalakból alagutak, autókból szobrok lesznek. A #sohavégetnemérős lendület, az a lendület mely kivételeket létrehozva definiálja a lehetetlen fogalmát, na ez a lendület apadt meg. Mert az ember szív, aztán szív, aztán pici siker, és már megint szív. Az a pici siker mégis motiválja, és örömmel szív aztán. De ez az autó engem utál, a siker örömét nem adja meg, csak altat, húz, visszanéz rám és mondja, ha kicsit még küzdesz megkapsz. Persze mindketten tudjuk, hogy erre az esély igen csekély. 

Most
Letettem a flexet, letettem a csavarhúzót. Felvettem a telefont, és az Arrabona Racing Team három lelkes tagjával, valamint édesapámmal felraktuk a zsigulit a teherautóra és átvittük egy telekre, ahol nincs útban.

A projekt pihen, az autó pihen. Az alkotó pihen. De meddig? 
Van az a pont, amikor el kell ismerni, ha egy autó menthetetlen. Ez a pont még nem jött el számomra. Ott kering a mindennapjaim füzete felett, hogy egy hatalmas tintapöttyel bármelyik pillanatban lokalizálja magát. Nem vitatom, tényleg ott kering. De egyelőre az autó marad. Egyelőre a tervem marad. Ebből autó lesz. 
És hogy mi példázza megtörő kitartásomat a legjobban? 

Meghirdettem. Eladó.

.