A tegnapi nap folyamán mi is eljutottunk odáig, hogy bepillantást nyerhettünk ebbe a hájpolt Tolkien regény nyomdokain (vagy csak nyomokban, mint mogyoró az olcsó mikuláscsokiban) készült filmbe. Igen A hobbitról beszélek és kicsit a HFR-ről is. 

A régiek talán A babó címmel jobban ismerhetik, ami nem is véletlen, hiszen az eredeti magyar fordításban így volt olvasható. Egy mai billentyűzettel a kezében és www-t már nem ismerő fiatalnak furcsán is cseng ez a régi elnevezés, hiszen hozzászokhattunk, minden marad az eredeti nevén, legyen szó sorozat címekről, vagy game jelenetekről. Nem kell elidegenednünk teljesen ettől a szótól, ugyanis, ha még háromszor kimondjunk tényleg jó szinonimája lesz ez a hobbitnak. 

Mielőtt fejest ugranék abba, hogy mit adott nekem ez a film, engedjetek meg egy rövid kitérőt. Nagyon érdekes és kicsit idegesítő is számomra, hogy itt Budapesten a mozizást is egészen másképp csinálják, mint odahaza Debrecenben. Nálunk a trend és megszokott az, hogy a film előtt 10-15 perccel már popcornt csámcsogva és kólát szürcsölve várjuk az előzeteseket, közben persze kicsit bosszankodunk, hogy megint korábban jöttünk. A fővárosban egész más a helyzet. A legtöbb ember az előzetesek közepette, vagy a szignál közben keresi meg a helyét a sötétben kutatva, mások arca elől a vászon nem marginális részét kitakarva. Bosszantó ez, amikor éppen érdekes trailert néznénk. Természetesen nem egy försztvördpráblem, lépjünk is túl rajta. 

Jómagam két okból ültem be a moziba. Az egyik a Gyűrűk urát nem megvető, ám nem is rajongva szerető énem kiéhezése újabb hobbitra, törpre és varázslóra, a másik (ami bevallva nálam erősebb indok) pedig a nagyon várt HFR technológia. Aki nem ismerné, annak röviden leírnám, hogy mit takar. Angolul tudóknak a High Frame Rate mozaikszó feloldástól talán többet nem is kell mondanom, ám nem szégyen a világnyelvet nem beszélni, így továbbfejteném. Ebben az esetben 48 képkocka/másodperc sebességgel pereg előttünk a film. Hogy legyen összehasonlítási alapunk, egy megszokott filmnézésnél éppen a fele sebességgel mozognak a filmkockák. Mit jelent ez nekünk? Sokaknak hányingert, még többeknek zavaró érzést, de ami a legfontosabb gyönyörű folyamatos képet. A kamera pásztázások egyszerűen lélegzetelállítóak, a mozgások már szokatlanul élethűek. Megkapjuk amit vártunk, előjön a wow faktor. Alapvetően csak az első pár perc a szokatlan, de az is csak azoknak akik nem játszanak hosszú órákat 60+ fps-sel a monitorok előtt. Tényleg érdemes kipróbálni. Itt jut eszembe, csak az Aréna és a Westend termeiben van rá lehetőségünk. 

Végre rátérek a filmre is. Ha lenne egy szó amivel jellemeznem kellene, azt mondanám: elnyújtott. A történet lefolyása hihetetlenül meseszerűre sikerült. Sok felesleges nemtörténiksemmi jelenettel tarkította a cselekményt rendezőnk. Előjön benne a büfögés és trolltakony ,,zs" kategóriás humor. De megérte beülni, hiszen a kabátot felvéve nem tör ránk megbánás. Valahogy sikerült átverniük és lekötött a film végig. Be kell vallanom tetszett. Nem beszélve a törpnótáról, ami hihetetlenül jól eltalált zenei alapon nyugszik.

Összességében, aki egy új élményre vágyik és érdeklődik a misztikumok iránt, vagy csak szeretne három órát (!!) kényelmes fotelekben ülve egy kellemes filmet megnézni, azoknak csak ajánlani tudom.