A trabis sztorik megcsappantak. Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy kezdek rá autóként tekinteni, így az izgalom is egyre kisebb, a másik pedig, hogy nem történik semmi különös. Az autó megy, működik. 
A mai napig, ugyanis az izgalmak a tetőfokára hágtak. (alkotói túlzás)

Trabanttal ne előzz, hacsak nem egy negyvennel kacsázó traktor megy előtted, mert máskülönben szinte lehetetlen befejezni az előzést! Már kétszer fordult elő, hogy meguntam hetvennel zakatolni főúton, ezért előzésbe kezdtem. Az első alkalommal egy kamionon próbáltam magam áthámozni. Körülnéz, visszavált, nyomja neki. És mi történik? Úgy istenigazából semmi. Közeledek a kamionhoz, és végtelennek látszó idő és út alatt befejezhetném az előzést. Feladtam.
Ma volt a második eset. Egy Ikarus fogott előzésbe előttem, egy konténeres IFA-n hámozta át magát. A résben láttam, hogy senki nem jön velünk szembe, így utána eredtem. A busz hamar befejezte az előzést, én meg ott maradtam a sávban, és nem tudtam sokkal gyorsabb lenni, mint az IFA. A látóhatáron belül pedig feltűnt egy autó szemben a trabival, fék, és visszasorolás. Végigballagtam az IFA mögött végül.

Tanulság: kanyargós főúton semmi előzés. Csak akkor van esély főúton előzni, ha nyílegyenes az út, és tudunk lendületet venni. Hiába dinamikus a kisautó 70-ig, országúton ez az alsó tartomány. Van még mit szokni, azt hiszem.