Úgy volt, hogy majd csak a teszt végén írok egy szösszenetet. De hátul a nyaki résznél viszketett valami, és késztetett, hogy írjak egy hatpercest.

Ma végre elkezdhettem én is a tesztüzemet. Alig volt vele dolog. Csak bementem a Rumbachba és 10 perc alatt igazi Bubi kártyás bubissá váltam. Volt nyakba akasztó, meg pici térkép. Kerestem is az ürügyet, hogy ne nézzenek hülyének, amikor szakadó esőben felpattanok a bringára.
Egy kis villamosozás következett. A Kálvin térnél leszállva csekkoltam be először a zöld biciklire. És jön a hatalmas dicséret, ami az egész hálózatot megilleti. Olyan egyszerű a kerékpárkiszedés, mint a pay-passos fizetés. Sőt még egyszerűbb, hiszen senki nem kérdezi meg tőled, hogy hé péjpásszal fizetsz? Kivettem, beállítottam a nyerget a rovátka szerint olyan 5,5-re, rögzítettem a táskám, megnéztem, hogy melyik sebességfokozatban van a bicikli, megnéztem, hogy nincs-e letörve valami, és már száguldoztam is.
Volna. És itt jön a feketeleves. Tudom, nem a fénysebességre találták ki, meg amúgy is egy kerékpáros nemenjen ötnél többel, na meg tudom nem kell vele 100 km-t letekerni egyszerre, de akkor is nagyon nehéznek tűnik a pedál mozgatása. Nem is az a fájó, hogy nehéz tekerni, hanem az, hogy a legmagasabb fokozatban sem halad ez a jármű. Sehova. Nem néztem sebességet a telefonom, pedig akkor lennék hiteles, de valahol 15-18 km/h-ra saccolom a végét, amikor még van értelme hajtani. Ami baromi kevés ahhoz képest, hogy ilyen nehézségi fokozat mellett a montimon már 30-35-tel is tudok közlekedni. Szóval elbicikliztem én ide-oda, de azt tapasztaltam, hogy kényelmetlen ez így. Tudom nehéz a bicaj, mert közel duplája egy átlag kerónak, meg tudom tömör gumival vannak szerelve.
Ami pozitívum, hogy a szembeérkező hasonló közbringás ismeretlenek már messziről mosolyognak nekünk, és mi önkéntelenül is visszamosolygunk, és az elhaladás pillanatában intünk. Kölcsönösen. Ettől az ember, úgy érzi magát, mintha egy buszsofőr társadalomban nevelkedett volna. Bár motorosként az integetősdi nem áll tőlem messze, azért fura élmény volt ez így. Összességében PRÁFFÓ, nekem tetszik!

Pro:
- Könnyű elhozni és visszarakni a helyére
- Ha lerakom nem nézek ötször hátra, hogy meglesz-e még a biciklim a vásárlás után
- Könnyen használható kétirányú csengő
- Kényelmes markolat
- Közösségi élmény
- Jó fékek

Kontra:
- Nehéz tekerés
- Rosszul használható kosárnak becézett gumizsinóros csomagtartó
- Úgy néz ki, mint egy elfuserált pillangó, aki még nem kelt ki a bábból teljesen, de már nincs meg mint a négy kereke